Paulik György és Zödös Szabolcs blogja az adatforgalmi limit elérése miatt egy másik linken található: ipcexeter2.webnode.hu

Hosszú-hosszú utazás után végre újra itthon vagyok! :)

Az úton szerencsére minden rendben volt, bár eléggé meguntam az utazást. A repülőtéren a biztonsági ellenőrzések során sem volt gond a csomagjaimmal. Tartottam tőle, hogy a bőröndömön szétrepednek majd a varrások, hiszen amennyire csak lehetett telepakoltam, de nem történt vele semmi baj. Néhány pulóverem már nem fért el sem a kézitáskámban, sem a bőröndömben, így elég sok ruhát kellett felvennem ahhoz, hogy mindent hazahozhassak. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy nagyméretű hóember. :) Szerencsére nem szóltak érte az ellenőrök, pedig elég szigorúan vizsgáltak át mindent. A repülőről nagyon szépek voltak a borsó nagyságú városok esti fényei, nem beszélve a Holdról és a csillagokról. Érdekes volt villámokat látni ebből a látószögből, örültem, hogy távol voltak...

Összességében nagyon sokat gazdagodtam a két hét során. Szakmailag egy teljesen más szemléletmódot kaptam a tanításhoz, amelyet ezentúl alkalmazni fogok a mindennapi munkám során. Remélem, hogy tetszeni fog a tanulóknak! Nagyon sok személyes tapasztalatot, élményt szereztem, melyek azt hiszem, felbecsülhetetlenek és nekem örök emlékek maradnak. Nagyon jó véleménnyel tértem haza mind a családot, a szakmódszertani képzést, és egyáltalán, Angliát illetően is! Alig várom, hogy szóban is beszámolhassak a tapasztalataimról!

Azt hiszem, eljött az ideje, hogy elköszönjek és átadjam a 'szót' két kollégámnak, Paulik Györgynek és Zödös Szabolcsnak, akik ma utaztak Exeterbe és várhatóan este már az ő beszámolójukat olvashatjuk. Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a két hetes kintlétem kalandjait, napjait, eseményeit!

Hamarosan töltök fel képeket a tegnapi utazásról és a családról, akiknél laktam!

Köszönöm még egyszer mindenkinek!

Üdvözlettel:

Csabáné Ivony Ildikó

Délelőtt összesen két szakmódszertani óránk volt, de még ma is sok hasznos ötletet hallottam. Ezt követően elégedettségi kérdőíveket kellett kitöltenünk, illetve véleményt kellett írnunk a tanfolyamról, a vendéglátó családról és az egész két hetes Erasmus programról.

Ezt követően megkaptuk igazolásainkat, illetve minden szükséges dokumentumot, amelyek a pályázat lezárásához kellenek majd. Mindhárom csoporttól elköszöntek a tanárok, illetve a kurzusszervezők, majd elérkezett a pillanat, hogy a csoportokon belül egymástól is búcsút vegyünk. Igaz, hogy csak két hete ismerjük egymást, mégis olyan jó kis közösséggé alakultunk, hogy szinte mindenki könnyes szemekkel búcsúzott el.

A délutánt egy kis vásárlással, majd pakolással töltöttem, próbáltam mindent bepakolni a bőröndömbe, ami csodával határos módon végül sikerült is. Igaz, hogy szinte szétreped a bőröndöm és a kézitáskám, de legalább nem kellett itt hagynom semmi fontosat. :)

Holnap hosszú út áll előttem. Délelőtt elbúcsúzom a családtól, majd itteni idő szerint 11 óra körül útnak indulok. Az átszállások és így a várakozási idők miatt csak későn éjjel érkezem majd Budapestre. Jól éreztem itt magam, de azért már nagyon várom, hogy újra otthon lehessek! Szerintem mindenki ismeri a mondást: 'Mindenütt jó, de legjobb otthon!'

Vasárnap még írok majd az utazásról, illetve egy összefoglalót az elmúlt két hétről.

Igaz, hogy nem a mai volt az első vizsgatanításom, ennek ellenére eléggé izgultam reggel. Így utólag visszagondolva nem kellett volna, mert szépen sikerült, sőt, az egyik feladatom annyira megtetszett a tanárunknak, hogy ezután beépíti a kéthetes kurzus anyagába! Szóval tényleg jól sikerült! Ez a feladat a 'Where the Hell is Matt?' című videóra épült (youtube-on megnézhető, 2008-as változat), szerintem egy-két osztálynak ismerős lesz.. :) A részleteket majd szóban mesélem el.

Délután folytatódtak a szakmódszertanos óráink, bár már nem voltak olyan tömények, mint az előző napokban, vagy az első héten. Holnap már csak délig lesznek óráink, utána elköszönünk egymástól és az IPC tanáraitól.

Este egy búcsúvacsorán vettünk részt, hiszen néhányan már holnap este hazaindulnak, így ma volt az utolsó esténk együtt. Egész jó kis közösségé alakultunk, pedig sokan vagyunk, sok különböző országból. A vacsorát illetően most először ettem indiai ételt (Chicken Korma) és nagyon finom volt! Állítólag az angolok is gyakran esznek indiai ételeket, ami számomra azért meglepő, mert nagyon fűszeresek, az angolok pedig köztudottan nem a fűszeres konyhájukról híresek...talán épp ezért kedvelik?!

Holnap lesz az utolsó nap, amit az iskolában töltünk, délután már mindenki vásárol, illetve összepakol a hazafelé útra. A legtöbben szombat délelőtt indulunk el Exeterből, amelyet egy hosszú utazás követ majd a repülőtérig Lutonba, onnan pedig haza. :) Remélem, hogy mindent be tudok majd pakolni a bőröndömbe!

Ma ismét egy nagyon szép kirándulással színesítettük a kéthetes ittlétünket: Darthmouthba látogattunk el. Dartmouth egy körülbelül 5000 fős kisváros Devon megye déli részén, romantikus kis utcákkal és egy gyönyörű kikötővel. A kikötő nagyon híres, mert 1620-ban innen indult el Amerikába a Mayflower nevű hajó, angol puritánokkal a fedélzetén, akik az első letelepedők voltak "Új-Angliában" (az egyik képen  -esernyővel a kezemben- épp ott állok, ahonnan a hajó indult, mellettem látni az emléktáblát is).

Az utcákban sétálva egy kis boltra lettünk figyelmesek, hatalmas akváriummal a kirakatában. Tele volt különböző tengeri élőlényekkel, főként hatalmas rákokkal. Az eladó készségesen kivett nekünk egyet, a galériában látható róla fotó. Meglepetésemre az eladóról kiderült, hogy magyar származású és már 10 éve Dartmouthban lakik. Nem tudom, mennyi volt a valószínűsége, hogy ebben a városban és épp ebben az üzletben magyar eladóval találkozzunk , de azt hiszem, erre mondják azt, hogy kicsi a világ! :)

Hazafelé megálltunk az Atlanti-óceán partján, mesés volt! :) Szerencsére akkor nem esett az eső, így el tudtunk tölteni egy kis időt a parton. Képek a galériában.

Holnap nagy nap vár rám, délelőtt lesz a vizsgatanítás. Remélem, hogy rendben lesz minden és jól fog sikerülni! Holnap este lesz egy búcsúvacsora a csoportnak, pénteken ugyanis már mindenki pakol, illetve van, aki már aznap este elutazik. Nagyon gyorsan telik ez a hét!

Nagyon gyorsan telnek a napok, ez a második hét pedig különösen felgyorsult. Elindult a visszaszámlálás, a csoportban már mindenki tervezgeti, hogy mit és honnan szeretne még beszerezni a héten, illetve hogyan lehet a legpraktikusabban bepakolni mindent egy bőröndbe. Ez nálam is nagy gondot jelent, ugyanis egy kézitáskát és egy bőröndöt hozhattam magammal, ami majdnem teljesen megtelt, mire bepakoltam mindent, amire 2 hét alatt szükségem lehet. Kivételesen nem pakoltam be fölösleges dolgokat, mégis majdnem tele lett a bőröndöm. Hazafelé még több lesz a csomagom, így próbálok a többiektől ötleteket meríteni, hogyan lehet spórolni a hellyel. :) A súlykorlát szerencsére nem túl szigorú, 32 kg lehet a bőröndöm, ami idefelé csak kb. 22-23 kg volt, így csak a helyhiánnyal kell megbirkóznom majd valahogy.

Ma ismét nagyon szép napos idő volt. Nem is értem, miért mondják, hogy itt állandóan esik az eső, hiszen alig esett, amióta itt vagyok. Vagy csak egyszerűen eddig szerencsém volt?! Viszont egyre hidegebb van, ma már a vendéglátó családom be is kapcsolta a fűtést. A család egyébként finomabbnál finomabb vacsorákat készít nekem, tegnap pisztrángot, ma bárányhúst ettem, és nagyon megszerettem a híres Gravy szószt (már kaptam receptet is:) ) Juliet (az anyuka) azonban őszintén bevallotta, hogy a szürke hétköznapok során, amikor nincs külföldi vendégük, nem főznek ám ilyen változatosan. :) Juliet vegetáriánus, ezért ő mindig csak zöldségeket eszik vacsorára. Ő szokta készíteni ebédre a szendvicsemet, a 1,5 hét alatt ma volt benne másodjára sonka, egyébként csak zöldség. :) Új kedvenc teám van, mégpedig a fekete tea tejjel, amit hétfőn mertem kipróbálni először, és rögtön fel is váltotta a citromos-gyömbéres kedvencemet. Már nem innék fekete teát tej nélkül. :)

A szakmódszertanos órák ismét nagyon érdekesek és hasznosak voltak, teljesen más szemléletet adnak a tanításhoz. Tényleg nagyon élvezem őket, sokat tanultam az elmúlt 1,5 hét során! Délután ismét a csütörtök délelőtti vizsgatanításra készültünk, már egyre nagyobb az izgalom! Holnap nem lesz iskola, így ma délután kellett befejeznünk a felkészülést.

Holnap egy szervezett kiránduláson veszünk majd részt, úti célunk Dartmouth. Kíváncsian várom! :)

Ma ismét eső hangjára ébredtem, de szerencsére napközben végig sütött a nap! :)

Ilyen élmény dús hétvége után nem volt könnyű visszarázódni a pörgős szakmódszertani órákba. A mai órák is érdekesek voltak, bár szerintem a ma tanult beszédkészség-fejlesztő technikák inkább középiskolában hasznosíthatók. Majd egy kicsit átalakítom őket... :)

Ma csak fél 3-ig tartottak az órák, ezt követően kötelező 'tanulószobán' voltunk, ugyanis csütörtökön vizsgatanításon kell majd helyt állnunk. Kicsit izgulok, de úgy gondolom, hogy addig sikerül majd felkészülnöm.

Iskola után a High Street-en sétáltam haza, ahol a boltok többsége mára már Halloween-es dekorációba öltözött. Ami számomra meglepő volt, hogy a Halloween-hez kapcsolódó kellékek mellett már karácsonyi díszeket, mikulásos dekorációkat is széles választékban lehet kapni, nem csak az ajándék üzletekben, hanem élelmiszerboltokban is.

Tegnap már nem volt időm feltölteni néhány Londonban készült képet, most azonban pótoltam! :)

Ma nem volt szervezett program a csoportunk számára, mindenki szabadon eltölthette a vasárnapot. Egyik csoporttársammal (egy magyar lánnyal) úgy döntöttünk, hogy valóra váltjuk egy régi álmunkat és Londonba utazunk. Rajtunk kívül senki nem vállalta a csoportból ezt az utat, sőt, még a család is próbált róla lebeszélni, de szerencsére sikertelenül. London nagyon messze van Exetertől, több órás az út, amit oda-vissza nehéz egy napon belül úgy kivitelezni, hogy még egy hatalmas város felfedezésére is maradjon idő, de nekünk sikerült! :)

Korán indultunk, hogy minél több időt tudjunk eltölteni Londonban. Körülbelül 7-8 óránk volt városnézésre, utána indulnunk is kellett vissza Exeterbe, hiszen reggel ismét vár az iskola. Azt gondolom, hogy a legfontosabb nevezetességeket sikerült megnéznünk, mint például a Big Ben, Buckingham-palota, Westminsteri Apátság, Downing Street, Trafalgar Square, s ami számomra a legnagyobb élmény volt: a London Eye. Az óriáskerék tetejéről elképesztően szép volt a kilátás, hirtelen olyan kicsinek tűnt az egyébként hatalmas, 8 millió fős város. Nem állítom, hogy nincs már tériszonyom, de sokat fejlődtem az elmúlt napok során. :) 

Londonban egyébként minden nagyon drága (pl. 1 vonaljegy a metrón 2000 Ft,) és az emberekről is teljesen más összképem alakult ki, mint itt, Exeterben. Rengeteg a bevándorló, ők sokkal kevésbé segítőkészek vagy barátságosak, mint az angolok. Az üzletek nagy részében és pénztárakban alig találkoztam igazi angolokkal, mindenhol más-más nemzetiségűek dolgoznak, találkoztam magyarokkal is! :)

Számomra minden fáradtságot megért a mai nap, nagyon nagy élmény volt! Mit is mondhatnék, egy álmom vált valóra! Szerencsére az idő is kedvezett, nagyon szép napsütéses időben nézhettük meg a várost!

Ma sajnos már nem maradt időm képeket feltölteni, de holnap este pótolni fogom! 

Jó éjt mindenkinek!

Szakadó eső hangjára ébredtem reggel, ma kellett először használni az esernyőt. Szerencsére csak reggel volt rá szükség, napközben már egyáltalán nem esett, viszont nagyon hideg volt és elég erősen fújt a szél. 

Kirándulásunk első állomása Boscastle volt (egy kis halászfalu Cornwall északi részén), ahol egy helyi étteremben tradicionális angol reggelivel vártak minket. Reggeli után egy sétát tettünk az ottani kikötőben, és egy dombra felsétálva gyönyörködtünk az Atlanti-óceánra néző kilátásban.

Ezt követően Tintagelben folytattuk kirándulásunkat. Be kell vallanom, hogy nagyon tériszonyom van, amit a rozoga lépcsők és hidak még inkább felerősítenek. Ehhez képest fából készült hídon sétáltam át az Atlanti-óceán fölött, illetve meredek sziklák szélén lépcsőztem föl-le, mire feljutottunk egy hegy tetejére. A kilátás lenyűgöző volt, olyannyira, hogy egy idő után már meg is feledkeztem a tériszonyomról. Talán sikerült leküzdenem?! Nem is részletezném tovább, a képek azt hiszem, magukért beszélnek. :)

A felirat-fordítókra vár két új kép a galériában.

Kezdem a tegnap estével, amikor is a 'szellemek és legendák' elnevezésű városi sétára mentünk. A körülbelül 20 fős csoportunkat egy önkéntes idegenvezető kísérte végig a rejtelmes esti kalandon. Az idegenvezetőnk olyan átéléssel mesélte el a különböző városi legendákat, hogy a két órás séta végére közel 30-an lettünk, ugyanis járókelők is csatlakoztak hozzánk. A legendák érdekesek és egyben ijesztőek voltak, közben sötét parkokban, elhagyatott épületeknél és egy több száz éves étterem pincéjében is jártunk. Talán nem meglepő, hogy a séta után sokkal gyorsabban tettem meg a hazafelé vezető utat, mint egyébként. :) 

A ma délelőtti órák most nem voltak olyan hatékonyak és élvezetesek, mint az elmúlt napokban, de mit is mondhatnék, péntek van. :) Eleve csak 1 óráig voltak ma órák, ugyanis délután a Royal Albert Múzeumba látogattunk. Az épület gyönyörű és a kiállítás is tetszett, fényképek a galériában láthatók.

A múzeumi látogatás után volt egy kis szabadidőnk vacsoráig, így több üzletben is szétnéztünk a High Street-en. Találtam egy elég nagy üzletet, amire azt hittem, hogy egy átlagos papírbolt, belépve azonban kiderült, hogy az egész üzletben csak képeslapokat árulnak, végtelen mennyiségben. Hogy tudnak csak képeslapokkal fenntartatni egy üzletet? (Kép a galériában)

Egy másik érdekesség, hogy az egyik szupermarket polcain előre megsütött palacsinta tésztát találtam. 6 db-os kiszerelés 1,5 fontba kerül, ami körülbelül 600 Ft. Otthon még sosem láttam előre elkészített palacsintát a polcokon..

Holnap reggel egy egész napos kirándulásra indulunk, bár az uticélt még nem árulták el, az időjárástól függ. Ma nagyon érdekes volt az idő, egyik percben szinte égetően sütött a nap, egy órával később viszont beborult az ég és kabátban is fáztam. Tény, hogy változékony az idő, de ennyire?!

Jó éjt!